Annak ellenére, hogy nem akartuk körbetekerni a tavat, illetve nem akartunk annyit tekerni, hogy körbeérjen a Balatonon, jól meghúztuk a szarvát. Google térképen a Siófok-Veszprém-Köveskál-Badacsonytördemic-Gyenesdiás-Fonyód-Siófok vonal is már 217 km, nekünk valahogy sikerült ezt még 30-cal megspékelni, pedig Köveskálig fel sem mentünk, maradtunk a parton.
A Siófok-Veszprém táv kissé izgalmasra sikerült. Csak 45 km, mégis van benne vagy három izzadósabb emelkedő, plusz a 8-as út. Már csak akkor tudatosult, hogy Houston, baj van, amikor a kétszer-két sávon izmoztunk, hogy minél előbb a városban legyünk végre.
A Péter Pál Panzióban szálltunk meg. Készültek képek, de a grammok miatt csak egy kisebb gépet vittem magammal, nem a tükröst, és hát a képességei határát csak most érzékeltem igazán, és nem a kedvencem, így saját képeket nem tudok prezentálni. De miután a főút túlzott forgalma, a szürkület, a bukósisak hiánya és a combizmom izzása messzire vitt a komfortzónámtól, különösen megnyugtató volt egy aprócska labirintuskert utolsó sarkában lévő szobácskába bekuckózni. A szoba kertre néző oldalát csak két üvegajtó választotta el a madárcsicsergéstől, saját faasztallal és székekkel.
Csak másnap jöttünk rá, hogy mennyire király bringaút vezet Veszprémből Balatonalmádiba. Sima aszfalt, ráadásul kb. 15 km lejtő, ami kárpótolt minket az előző napi szívásért. Tihanynál már elfogyott a reggeli, s mivel a hekket nem csekély mértékben túlértékelik ezen a ponton, így maradtunk a lángosnál. Egy óra múlva beértünk Révfülöpre, ahol jöhetett a hal, szigorúan fejenként egy. Itt meg mi értékeltük túl magunkat, piszkosul bekajáltunk. Ami nem alapvetően volt baj, hanem mert nem fért már rá folyadék, na, ez harminciksz fokban már hiba. Túléltük, de muszáj volt elterülnünk a parton egy kis időre.
S hogy a halat egy kis borban feloldjuk, betévedtünk a SKIZO Borházhoz Badacsonytördemicen. Gyorsan pörgő másfél órát ismerkedtünk náluk, nagyon szimpatikus, kicsi, ám feltörekvő borászat. A Bortársaságnál kaphatóak boraik, amik kóstolásra, majd iszogatásra is érdemesek. A roséjuk és az olaszrizlingjük minket meggyőzött, jött is velünk tovább egy üveggel a fehérebből.
Van egy kedvenc helyünk Fonyód után, a Krúdy köz, ahol egy hatalmas fa árnyékot adó lombja alatt van egy pad. Legtöbbször üres, kivéve most. Így kénytelenek voltunk lábunkat a vízbe lógatva a parton hűsölni. Így sem rossz.
Még Fonyódon a móló végében élnek ezek a hosszú farkú jószágok.
Bringázás terén elértem azt a szintet, amikor már nem tör a nyereg, még 200 km után sem, viszont a kézfejem meglehetősen kikészült. Pedig dupla bandázs van a kormányon, plusz kesztyű is volt rajtam végig. =/
Jó móka volt, bár a meleg miatt az utolsó 20as már nyűgös. Megérdemeltem a Magnumot.
További (korábbi) fröccskörös-tekerős képek a Balatonról:
